Amputácíó

2010 nekem elég rosszul kezdődött. Még a szilveszteri buli részeként mászkáltunk a Magas Tátrában. Kevés hó volt és szép túrák. Másodikán egész nap egy rövidebb jégfalon gyakoroltunk. Délutánra elszivárogtak az emberek, csak hárman maradtunk és javaslatomra elindultunk egy levezető - lemozgató túrára. Felértünk a gerincre és a másik oldalon kezdtük el az ereszkedést. Eleinte 30 - 40 cm széles volt csupán a folyosó amelyet viszonylag kemény hó töltött ki a sziklák között. Péter ment előre, Marci középen, én meg a kötél végén. Péter közel 40 méterrel alattam már egy kiszélesedő hó folyosóban volt, amikor én még a tetején mértem fel a haladási lehetőségeket. A kevés hó miatt egy ilyen szűk folyosóban nem is gondoltunk lavinaveszélyre. Péter éppen valamit közölni akart lentről, amit nem értettem (egyre mélyebb lett a hó és ez nem tetszett), amikor az egész folyosóban elszakadt a hó. Nekem is hasra vágódva keményen kellett fékezni, hogy ne sodorjon el, de az alattam lévőknek nem volt esélye a megállásra. Számíthattam egy nagy rántásra, de reméltem, hogy megtudom őket tartani mert lefele sziklatömbökkel teleszórt hólejtőket láttam. Nem ideális terep a leszánkázásra. Olyan erő húzott meg lefelé, hogy érzettem leszakít a befékezett helyzetemből. Még próbáltam fékezni, de ahányszor lassultam, mindig kaptam egy olyan rántást a kötéltől, amely lefele repített. A csúszást egy rövidebb zuhanás követte és egy jókora becsapódás. Nagyot kaptam a hátamra, majd a fejemre is. Feladtam a fékezést és inkább a gyors csúszás elellenőrzését, a sérülések kikerülését szerettem volna elérni. Nagyot rántott rajtam a kötél és Marcival egy szintben álltam meg. Akárhogy igyekeztem összeszedni magam, nem tudtam rendezni helyzetemet. A feszülő kötél leszorította a lábam és csak amikor a társaim lazítottak rajta, tudtam felülni. Megnyugtató volt, hogy Péter nagyon aktív volt, kérdezgetett, hogy mi van velünk. Én sokáig nem tudtam válaszolni. Amint feltudtam ülni közöltem, hogy eltört a lábam.
Marci jól volt, bár a térdét fájlalta, de ez a mi sérüléseinkhez képest semmi volt.
Péternek felkötöttem a jobb karját, mert vállsérülése volt. Közben próbált telefonálni, de nem volt még térereje. Az én telefonom kijelzője összetört. Péter elindult lefele, hogy segítséget hozzon, végül is nem sokkal lejjebb már tudott telefonálni és ott marad látótávon belül. A vidéken túrázó társainkat sikerült Péternek értesítenie, miközben Marcival a szlovák hegyimentéssel sikerült felvennünk a kapcsolatot. Ebben a völgyben másztak a társaink és hamarosan elértek minket: Mécs Laci, Rényi Zsolt és Sándor Misi.
Egy nagy kiterjedésű hólejtőn voltunk, felettünk sziklafalak amelyeket hófolyosók szabdaltak. Az egyikből érkeztünk ide. Lavinaveszély itt sem volt érzékelhető, alattunk a hó stabil, enyhén firnes volt, felettünk a hófolyosóban meg mi szakítottuk le a vékony hókérget. A lezúduló hó letudott tépni a hegyről, de nyoma sem volt. Gyorsabban csuszott le, eleinte Marci meg péter még hóban szánkáztak lefele, Péter egy rövid időre hó alá is került.
A hegyimentők többször visszahívtak, eleinte az angol nyelv nem túl jó ismeretében véltük a problémát, de végül magyarul is sikerült felhívniuk, de így sem tudtuk a völgy - vidék elnevezését, ahol voltunk. Végül Misi fejlámpával is tudott jelezni, mert vaamivel lejebbről rá lehetett látni a Poprádi házra és az oda vivő útra, ahol már sötétben látszottak a felfele tartó autók fényei.

http://www.kemma.hu/komarom-esztergom/kozelet/ujabb-reszletek-a-hegymaszo-dramarol-peter-nem-adja-fel-279325
http://www.telesport.hu/Hirek/2010/01/10/18/Amputaltak_Eross_Zsolt_jobb_labat_terdtol_lefele.aspx

http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/eross-zsolt-hegyet-akarok-maszni-2008034/

http://puttylabs.blog.hu/2010/01/12/eross_zsolt_uj_laba
2010 április 6-án kaptam egy liner rendszerű, korszerű lábat.

Az első futásom egész jól ment, nem fájt egyik lábam se. Olyan jól éreztem magam, hogy a szokott erdei futópályánk hosszabb verzióját nyomtam, kb 6-8 km. A végére azért elégé fájt a csonkom és lett némi hólyagosodás, majd fájósabb lett a csonkom legalább egy hétig.
2010 május 11. Ma futottam 5 kilométernyit az erdőben. Elég jól ment, de visszafogott vagyok az első próbálkozás miatt.
Május 24-én mászást beszéltünk meg a haverokkal Csókakőre. Hildának hiányzott jobban, én nem is vittem felszerelést, de végül kaptam és kipróbálhattam magam. Első nekifutásnak nem volt rossz, de nem emlékszem, hogy valaha is voltam ilyen gyenge. A képen látható ötös kunszt nem ment, a hármas utakban jól mozogtam.


2010 május 26. Még mindég esős az időjárás, de a dokumentumfilmmel leforgatjuk a futásomat. Nagyjából 9-19 óra között futkorászok. Elég jól megy - most kezd jobban menni.
Másnapra a tv2 - Magellán jelentkezett be, még azt is jól bírom. Kezdek terhelhetővé válni, csak még hamar fájósra fárad mindkét lábam.
Egy két napon át még izomláztat is éreztem. Rég volt hasonló érzésem.